Gólyatáborról

Gólyatábor

Az első tábor. Avagy a gólyatábor. Ez az a hétvége, amit semelyik kilencedikesnek nem szabad kihagynia. Itt alakulnak ki az első barátságok, hiszen itt ismerjük meg egymást igazából. Itt születnek meg az első közös emlékek és élmények. Meg persze összehozzák az osztályt rendesen azok a bizonyos gólyaavatós feladatok. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Szeptember első hétvégéjén reggel 8 órakor indult el a busz a mi „kis” csapatunkkal az első közös táborunkra. Az utunk Tiszafüredre hangosan és jókedvűen telt. Odaérve kipakoltuk a bőröndöket a buszból és ameddig várnunk kellett, addig a szobabeosztásokról beszélgettünk. Megkaptuk a kulcsokat a kis faházakhoz és berendezkedtünk majd az ebédlőbe mentünk ahol igazgató úr elmondta milyen feladatok várnak ránk és ismertette a tábor házirendjét. Mindezek után Molnár Tamás tanár úr tartott tájékoztatást a kenuzás szabályairól. Megkaptuk a mentőmellényeket,lesétáltunk a partra ahol vegyesen 3-4 fős csoportokba osztottak minket és akkor már evezővel a kezünkben szálltunk be a kenukba a megadott utasítások szerint, aminek köszönhetően senki nem borult bele a vízbe. Egyelőre. Körülbelül két órát kaptunk arra, hogy kitapasztaljuk hogyan is kell evezni és irányítani. Kissé döcögősen, de belejöttünk a kenuzásba ráadásul még élveztük is. Kis pihenő után újult erővel indultunk vissza a kikötőbe, ám arra nem számítottunk, hogy pontosan ekkor ered el az eső. Vissza kellett mennünk a faházakba, de nagy szerencsénkre kicsivel több, mint fél óra múlva elállt az eső és most már nyugodtan nekivetemedhetünk a folyónak. Bár az elején még mindig kicsit nehézkesen ment az evezés és néha-néha megjártunk egy-két „susnyást” de a vízitúra felétől már egész jól ment. Voltak, akiknek kevésbé volt szerencsés ez az út, hiszen már az elején a vízben kötöttek ki. Ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat és szép helyeket láttunk. Jólesett egész nap a természetben lenni és ehhez még csak hozzátársult a jó hangulat, ami csak még szebbé tette az egészet. Kissé fáradtan, de tele vidámsággal érkeztünk vissza a kikötőbe. Ezután szabad program következett, ami alatt pihenhettünk és vacsorázhattunk.

Elérkezett a tábor legélvezetesebb és egyben a legviccesebb része. A gólyaavató kezdetekor már sötét volt, ami csak még hangulatosabbá tette az egészet. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire összetartó az osztály ahhoz képest, hogy akkor még csak pár napja ismertük egymást. Bár az indulónk írásánál nem igazán fértem oda a laphoz, de hallottam, hogy remek eredmény született.  Az osztályunk fiúinak sikerült a legtöbb fát összegyűjteni a tábortűzhöz. Igyekeztünk a legnagyobb emberpiramist összehozni, minél több fűszert felismerni kóstolás alapján, élő szobrot készíteni a tárgyakból, amik körülöttünk voltak, amikből végül megépítettük a „Berzembert” és utolsó feladatként pedig a leghosszabb ruhakötelet elkészíteni. Ez után következett az eredményhirdetés ahol bejelentették, hogy első helyen végzett a 9.D osztály. Ez hatalmas élmény volt számunkra, hiszen kiderült, hogy bár még csak egy hete ismertük egymást mégis ilyen jól össze tudtunk tartani. De mindezek ellenére minden osztály győztes volt valamilyen szinten ugyanis mindenki új élményekkel gazdagodott és a feladatok közelebb hozták egymáshoz az osztályközösségeket.

A gólyaavatót a fogadalommal és a Berze indulóval zártuk. Fogadalmunkat megpecsételve ittunk a Berze serlegből. Végül kicsit szétszéledt a csapat és mindenki kiélvezte a maradék szabadidejét a villanyoltásig. Voltak, akik a tábortűznél beszélgettek és énekeltek, néhányan a faházakban szórakoztak.

Másnap már egy sokkal hosszabb túrára készültünk. Miután együtt megreggeliztünk és kicsit rendbe szedtük az ideiglenes szobáinkat a gyülekezőt követően elindultunk újra a parthoz mentőmellénnyel, evezővel és az osztályokat megkülönböztető más-más színű sapkával a kezünkben. Az evezés most már sokkal rutinosabban és könnyebben ment, bár arra nem számítottunk, hogy ilyen hosszú lesz a második utunk. Mégis élveztük a vízitúrát, hiszen gyönyörű szép helyeken jártunk és elképesztő volt a táj. Nagyon nehezen és kicsit nyűgösen eveztünk az utolsó fél órában és a kiindulási pontunkat megpillantva mindenki gyorsabban kezdett evezni elfelejtkezve fájó izmainkról.

Miután összepakoltunk és kitakarítottuk a szobáinkat az igazgató úr a hazaindulás előtt tartott egy rövid beszédet az itt eltöltött két napról. Csupa jót hallhattunk tőle és büszkék voltunk arra, hogy sikerült megfelelnünk az elvárásoknak és közben jól is érezhettük magunkat.

A tábor végére a négy osztály annyira összekovácsolódott, hogy most már vegyesen ültünk a buszokon és még így is nagyon jól telt a haza utunk bár már mindenki kicsit csendesebb volt.

Fáradtan, élményekkel és emlékekkel tele értünk haza és bár már alig vártam, hogy másoknak is mesélhessek az első táboromról a Berzében hazaérve meg sem tudtam szólalni a fáradtságtól. De ettől eltekintve, visszagondolva arra a két napra csak mosolyogni tudok és remélem, hogy még sok ilyenben lesz részem az elkövetkezendő években.

Mészáros Jessica 9.D

A 9.D osztály indulója:

9.D-sek mi vagyunk,

Melegítőt mi hordunk,

Kék sapkában megismersz,

Velünk versenybe szállni nem mersz.

Kenuval jössz, mi fellökünk,

Istenségek mi leszünk!

Hajrá 9.D!