A szalagavató a középiskolai évek egyik legemlékezetesebb eseménye, legmeghittebb ünnepe. Mind, akik részesei voltunk, tudtuk, hogy a négy vagy a nyolc év alatt ez az egyetlen este, amikor tanítványainkkal és szüleikkel együtt örülünk a megtett útnak. Tudtuk, hogy ilyenkor kisimulnak a ráncok, szelídek lesznek a szavak. Tudtuk, mennyi érzelmi energia van abban a néhány órában, amit együtt töltünk. És tudtuk, hogy ez az érzelmi energia hatalmas muníciót ad mindenkinek, aminek segítségével könnyebb lesz majd szembenézni a végső megmérettetés, az érettségi kihívásaival. Pontosan tudtuk mindezt, és szerettük volna megadni az ünnep boldogságát és méltóságát az iskola minden szereplőjének. Tanítványnak, szülőnek és tanárnak egyaránt. Mert a szalagavató a mi közös, családi ünnepünk.
Lehetetlen meghatározni, mi minden tette lehetővé, hogy megélhettük az ünnep örömét. Minden bizonnyal köszönhető volt a körültekintő szervezésnek, a 11. évfolyam összehangolt háttérmunkájának, az irodalmi műsor szerkesztőinek, a nyitótáncok megálmodóinak, a helyszín csodás díszítésének. Nagy boldogság volt látni az osztályok és az osztályfőnökök kapcsolatát, a szalagtűzés alatti öleléseket, mosolyokat, cinkos pillantásokat. Érezni, hogy a köztük lévő kapocs valódi, erőt adó kötelék. Öröm volt látni az A-sok frappáns és kreatív megoldásait, hallani az osztályfőnöküknek írt dalt; meglátni, elgondolkodni azon, milyen jövőképet vetítenek maguk elé a B-sek, átadni magunkat a C-sek életenergiájának és örökké tartó jókedvének, és megható volt látni, hogyan ragyogtatják egymást a D-sek osztályfőnökükkel, miközben hol görbe, hol igaz tükröt tartottak maguk elé az időgépükkel való utazás során.
Amikor pedig a ragyogóan szép fiatalok szüleikkel keringőztek, bizony sokan törölgették szemükből a meghatottság könnyeit.
Gratulálunk végzőseinknek, és osztályfőnökeiknek: Kovács Melinda tanárnőnek, Horváthné Zörög Anikó tanárnőnek, Hatalyák-Szabó Klaudia tanárnőnek és Barna Viktor tanár úrnak!