CERUZARAJZ A SZÜLŐFÖLDRŐL

„ A nemzet életében vannak pillanatok,

mikor a bástyák ledőlnek s a katonák

kezéből kiesik a kard,

s az írók építenek a lélek anyagából

menedéket a nemzeti öntudat számára.”

                                           Márai Sándor

 

CERUZARAJZ A SZÜLŐFÖLDRŐL

Erdélyi magyar költők vallomásai

a szülőföldről és az édes anyanyelvről

 

Kovács András Ferenc: Psalmus Transsylvanicus

Szenczi Molnár Albert emlékére

Egyed Emese: Históriás töredék

Tamás Tímea: Pieta

Tóth István: Ez az a föld…

Tollas Tibor: Széki tánc az Alpesekben

a müncheni Regős Tánccsoportnak

 

z  e  n  e

 

Molnos Lajos: Ceruzarajz a szülőföldről

Kányádi Sándor: Nagyküküllő

Magyari Lajos: Van olyan föld…

Szepesi Attila: Napló

Magyari Lajos: Üzenet

 

z  e  n  e

 

Szemlér Ferenc: Szavak

Király László Anyanyelv

Reményik Sándor: Az Ige

Reményik Sándor: Templom és iskola

Kányádi Sándor: Előhang

 

z  e  n  e

 

Székely János: Ígéretekkel, kényszerekkel

Farkas Árpád: Avaron

Székely János: Semmi – soha

 

z  e  n  e

 

Reményik Sándor: Ahogy lehet

 

 

„Ez az a föld…”

 

A családban történt traumát mindenki nehezen fogadja el, érti meg, de még nehezebb őszintén szembenézni a csapás okaival és következményeivel egy nemzet életében.

A 100 évvel ezelőtt aláírt trianoni békeszerződés is ilyen csapás, amelynek vannak könnyen hihető irracionális és nehezebben feldolgozható racionális magyarázatai. Az első ok az 1867-es kiegyezéssel kialakuló soknemzetiségű Magyarországban keresendő, ahol a nemzetiségek vezetői elégedetlenek voltak nehezen érvényesíthető jogaikkal. Nem volt elhanyagolható Szerbia és Románia törekvése sem a szerbek és románok lakta magyarországi területek megszerzésére. Ezekhez a konfliktusokhoz az elvesztett első világháború és az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása adta a szikrát. Végül meg kell jegyeznünk az 1918-1920 között kialakult magyarországi belpolitikai zűrzavart (forradalom, bolsevizmus, ellenforradalom), amely kedvező lehetőséget adott az utódállamoknak területi igényeik kielégítésére. Az antant és kelet-európai szövetségesei 1918 májusától már azon vitatkoztak, hol rajzolják meg Magyarország jövőbeli határait, de a magyar kormány képviselőit csak 1919 decemberében hívták a békekonferenciára, ahol majdnem kész tények elé állították őket. A békeszerződést 1920. június 4-én írat²ták alá a Párizs melletti Trianon palotában és hagyatéka még ma is megdöbbentő. A történelmi Magyarország 282 900 km2 területéből 93 000 km2 maradt, 18 265 000 lakosából, amelynek 54 %-a vagyis 9 944 000 volt magyar nemzetiségű, 7 615 000 lakos maradt, de 3 223 000 magyar került a szomszédos államokhoz. A hatalmas területi veszteség mellett a katonai rendszabályok voltak még súlyosak, mivel a magyar hadsereg létszámát 35 000 főre kellett csökkenteni. Magyarország elvesztette bányáinak és erdeinek túlnyomó részét valamint mezőgazdasági termékeinek felvevő piacát. Magyarország új határa közutakat, vasutakat, községeket vágott ketté, ősi szerves gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok szakadtak szét. A magyar külpolitika célja 1920 után az lett, hogy minél nagyobb területet foglaljon vissza, ezért Magyarország a szintén megalázott náci Németországgal kötött végzetes szövetséget, majd újabb és újabb diktatúrák játékszere lett. A belpolitikában a trianoni béke elleni propaganda a zsidóellenességgel együtt évtizedekig elterelte a figyelmet a földosztás, a választójog és egyéb szociális, kulturális problémák rendezéséről. A magyarországi és szomszédos országok értelmiségének kisebb része viszont tisztán látta és ma is látja, hogy a trianoni tragédiát, amely a szlovák, rutén, román, szerb nemzeteknek sem hozta meg a gyors és biztos fejlődést, csak állandó párbeszéddel, a közös múlt örökségének megőrzésével és ápolásával lehet feloldani. Az egymásra utalt közép-európai nemzetek megismerésének, elfogadásának egyik eszköze lehet az irodalom, amely segíthet a trianoni béke fájdalmának megértésében, elviselésében. Amint József Attila írta: „… török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa/szelíd jövővel – mai magyarok!”

Dr. Bartók Béla Eger,

Eszterházy Károly Katolikus Egyetem