Szokatlanul korán, április 30-án, csodálatos, koranyári délutánon zajlott le a Berze ballagás. Nem csupán a végzősök búcsúztak, de az egész iskola a ballagás hangulatában élt az utolsó, rövid tanítási héten.
Szombattól a közösségi oldalon minden egyes nap egy-egy videó és rövid írás búcsúztatta az osztályokat.
Hétfőn kedves, szeretettel teli műsorral ők búcsúztak tanáraiktól, este, a fáklyás ballagáson a város köszönt el tőlük. Itt Komjáti Orsolya mondott a város ballagói nevében búcsúbeszédet.
Kedden délelőtt, az óraközi szünetek csendes napsütésében tehetségeink melengették meg iskolaközösségünk szívét. A két zongorista, Krisztián András és Varga-Sebők Zita olyan darabokat választottak, melyek ténylegesen kiemeltek minket az élet folytonos, megállásnélküli lüktetéséből, és még utoljára gyönyörködhettünk bennük és játékukban. Szabó Anna ma nyílt ki, és többen is egymásra néztünk, hol rejtegette magát eddig ez a lány? Varga Hanna hangja őszinte, angyali tisztasággal csengett, Kákonyi Panna tehetsége magabiztosan emelkedett a Berze levegőjébe, itt is, ott is ablakok nyíltak hangjára a kisudvaron. Üdítőek voltak a beszélgetések, és mi mind büszkén-szeretettel hallgattuk Deme Romi sorait és Szókovács Péter írását. (Mindkettő olvasható lesz a Berzia tanév végi számában.) Miközben hallgattuk őket, leperegtek előttünk az elmúlt évek, hiszen láttuk mindkettejüket felnőni, fejlődni, letisztulni, érni, és most kiragyogott intelligenciájuk, fényessé tette a pillanatot. Varnyu Annát ezidáig szinte csak fotókon láttuk, és szinte befogadni sem tudtuk számtalan eredményét, sikereinek vele örültünk. Ma a fiatal, céltudatos, alázatos, bájos, és okos Anna meg is szólalt, és olyan harmóniát sugárzott, amit talán csak a sport és a tudás együttesen tud megalkotni. Nádudvari Lili sportolóként nem a szavak embere, eredményeire méltán, mi is büszkék vagyunk. Sajnos a kézilabdás és focista fiaink nem tudtak ma velünk lenni, pedig szívesen beszélgettünk volna Zsámba Kenesével, Nádudvari Marcellel, Pernyész Ákossal, Kosztya Gáborral, Gáspár Zsomborral is. Polonkai Tia ugyanis a mi hangunk volt, a mi lélegzetünket adta át moderátorként a mikrofon mögül. Lubickolt a feladatban, lehetetlen volt nem rá figyelni, és lehetetlen volt nem arra gondolni, amit leköszönése után a kikapcsolt mikrofonra nézve mondott: Hát vége. Ez volt az utolsó. A nagyszünetben a mindenféle maskarába öltözött végzősök vidáman bolondozva járták a folyosókat.
Kedd este szerenáddal kedveskedtek, ami az énekek előadása után oldott és önfeledt, emlékeket felidéző beszélgetéssé változott, majd az este az osztályfőnököknél fejeződött be.
Szerdán, a ballagás napján ismét csak énekelve járták végig az iskola épületeit, miközben a többi diák és tanár díszsorfalat állt, így búcsúztatva őket. A felkészülésben, az iskola szépítésében az iskola valamennyi diákja, tanára és munkatársa aktív szerepet vállalt. Az udvar berendezése, a virágdíszítés, az utolsó osztályfőnöki órák színhelyéül szolgáló osztálytermek feldíszítése, az ünnepély megszervezése, sorfal, műsor, ünnepi beszédek, mind-mind rengeteg szervezést, együtt gondolkodást jelentettek, melyet a közösség tagjai mindig szívesen, lelkesen végeznek. Sándor Viktória és Szókovács Péter búcsúztak az alma matertől. Beszédükből nyilvánvalóvá vált, hogy végzős diákjaink valóban készen állnak életük következő szakaszára, a felnőtt élet megkezdésére.
A ballagáson a kiemelkedő tehetségeket számtalan egyéni elismeréssel jutalmazták. Alumnus Eminens kitüntetésben részesült Polonkai Tímea, aki a közösségért, Kákonyi Panna, aki a művészetért és Burai Panna, aki a tudományért vehette át a Berze legmagasabb elismerését.
Május 5-én aztán elkezdődnek az írásbeli vizsgák. Bízunk bennük, és a közösen elvégzett munkánkban, a képességeikben, a józan eszükben. Különösen osztályfőnökeik, Bánszkiné Morvai Éva 12.A, Botka Veronika 12.B, Nagy Tímea 12.C és Simon Tamás 12.D.
