Talán a szalagavatón kezdődött…
Megsejtettük azt a pillanatot, ami aztán elkerülhetetlenné vált május 3-án, a ballagás napján. Próbáltunk róla nem tudomást venni, diákok, osztályfőnökök, szülők, tanárok, hiszen még annyi mondanivalónk lett volna egymásnak.
Olyan sok mindent tudnánk még tanítani, matekból, magyarból, történelemből, kémiából, biológiából. Annyi mindent át kellene még adni. Annyi tudást, tapasztalatot, jótanácsot, információt. Azon túl, hogy hozd magaddal az érettségire a kék golyóstolla(i)dat, a személyi igazolványodat, a vizsgabehívódat, formaruhában gyere, reggelizz, ismételj/már ne tanulj, el ne késs, szerezz karórát. Fontos, megkerülhetetlen mondatokat kellene még újra kimondanunk. És közben mindannyiunkban ott a gyötrő kétely, eleget voltunk-e mellettük, eleget beszélgettünk-e, jól reagáltunk-e, amikor elvesztek a felnőtté válás útvesztőiben és feszegették a határaikat?
Az utolsó héten mindannyiunkban megszülettek a válaszok.
Különleges hetünk volt.
Elbúcsúztatta tizenkettedikeseinket a város a fáklyás ballagáson, ahol Kovács Zoli és Gulyás Marci szólt a város végzősei nevében. Elbúcsúztak tőlük a sportolók a 390 perces focin, ahol Gál Máté lett a gólkirály. És búcsúztak ők is. Tanáraiktól hétfő délután megható, humoros, bájos, méltóságteljes, szeretettel teli műsorukkal. Kedd este a szerenáddal, ami a kedves énekek előadása után vidám fiestává alakult. A hangulatot a beszélgetések, a megfogalmazott köszönetek, az előtörő könnyek, a cinkos összemosolygások őrzik, az érzés, hogy kell egy fotó, aztán még egy, és még újabb, amely megörökíti a csapatot, amelyen minden tanár és diák együtt szerepel. Igen, próbáltuk megállítani a múló időt. Az este az osztályfőnököknél fejeződött be. Közben a közösségi oldalon is elrejtettünk számukra egy-egy összeállítást osztályukról. Csütörtökön a vidám ballagáson jelmezekben járták be az épületet, szinte a felismerhetetlenségig bolondozva magukat sminkekkel, ruhákkal, maszkokkal. Szünetekben pedig, a Jutalomjátékon megmutatták magukat sportolóink, zenészeink, íróink. Bodócs Bálint, Bordás Bence, Buda Máté, Csernyik Lázár, Dudás Dóra és Fehér Kamilla Buda Máté dalait adták elő zajos sikert aratva. Csörgő Balázs és Fenyő Ákos megrendítő írásaikat mutatták meg, Vári Benedek olvasta fel őket. Diákolimpikonjainkat, Godó Frigyest és Szőllős Danit Polonkai Tia faggatta az eredményekhez vezető útról. Molnár Eszter pedig Gonda Márk zongorakíséretével énekelt, és amikor elhangzott a refrénben: Emlékem vagy…, akkor bizony lassan felfogtuk, rejtve, vagy engedve a meghatottság jeleit jelző könnyeket, ezek az utolsó berzés szünetek a végzősök számára.
A végzősök hete a ballagási ünnepség méltóságával zárult. Emlékezetes búcsúbeszédet mondott Varga Dóra, Csörgő Balázs, Fenyő Ákos és Vári Benedek, sokáig fogjuk emlegetni, hogyan válik egy diák az itt eltöltött hosszú évek alatt szurikátából oroszlánná. Dr. Czinder Péter igazgató úr beszédében a jelen pillanataira hívta fel a figyelmet, és utolsó gondolataiban arra biztatta a búcsúzó évfolyamot, soha, semmilyen váratlan helyzettől, fehér, tajtékos zúgótól ne féljenek, hiszen a türelmes, kitartó, állhatatos munka mellett a gyors döntések meghozatalának birtokában is vannak.
Ezt a tehetséges évfolyamot számtalan egyéni elismeréssel jutalmazták. Alumnus Eminens kitüntetésben részesült Varga Norton, aki a művészetért, Gulyás Marcell, aki a közösségért, és Zsóri Georgina Anna, aki a tudományért vehette át a Berze legmagasabb elismerését.
Ha valakiben megfogalmazódott a kérdés, átadtuk-e végzőseinknek az alapértékeket, amik a mi életünket szervezik, legyen szó egyénről, hazáról, társadalomról, közösségről, hitről, felelősségről, annak a végzősök hetének végén megfogalmazódtak határozott válaszai. Látva ezt a 133 diákot, a büszkeség érzése töltött el minket.
Hétfőn, amikor a virágcsokrok még a vázákban illatoznak, és a ballagási süteményekből még mindig lehet lakmározni, elkezdődik az írásbeli vizsga. Bízunk bennük, és a közösen elvégzett munkánkban, a képességeikben, a józan eszükben. Különösen osztályfőnökeik, Kovács Melinda 12.A, Barna Viktor 12.B, Horváthné Zörög Anikó 12.C és Hatalyák-Szabó Klaudia 12.D.
Eredményes vizsgákat kívánunk, és boldog Életet!
