Jótékonysági bál

A Berze Iskolafejlesztési Alapítvány a Szülői Munkaközösséggel karöltve november 18-án tartotta 17. jótékonysági bálját az Alapítvány céljainak támogatására a MATE rendezvénytermeiben.

A bál hagyományosan a Berze Nagy János Gimnázium életének kiemelkedő eseménye, és a Berze szülői közösségének, összetartásának, valamint támogatóink és barátaink nagylelkűségének kifejezője. Ebben az évben az est bevételét a gimnázium technológiai fejlesztésére és sporteszközök beszerzésére fordítjuk. Terveink között szerepel, hogy minden tanterembe hordozható hangszóró kerüljön, valamint szeretnénk megvalósítani az épület korszerű biztonsági hálózatának kiépítését.

A 2023-as bálon 351 fő vett részt, köztük a gimnázium pedagógusai, munkatársai, szülők, öregdiákok is megtisztelték az eseményt.

A rendezvény Horváthné Zörög Anikó, az Alapítvány kuratóriumának titkára, valamint Bánkuti Anita és Gyurkó Péter igazgatóhelyettesek üdvözlő szavaival kezdődött, majd Pántya Nóra (8.A) és Kákonyi Panna (11.D) énekes műsorával folytatódott. Az este házigazdái Nagy Róbert és Nagy Katalin voltak. A vacsora után tánccal, beszélgetéssel, tombolával folytatódott az este. A zenét a Deme Trio szolgáltatta.

Minden tanulmányi rangsor, minden versenyeredmény, minden dicsőségtábla mögött az az összefogás áll, amit a Berze Nagy János Gimnázium tanulói mögött álló szülők, tanárok, az iskola ügyét fontosnak tartó támogatók valósítanak meg. Köszönjük felajánlásaikat, áldozatvállalásukat ezért az estéért, közös iskolánkért.

Köszönetünket fejezzük ki Nagy Róbertnek, és Nagy Katalinnak, a Szülői Munkaközösség vezetőinek, akik időt és energiát nem kímélve szervezték magas színvonalon a bál logisztikáját, és gondoskodtak mindenről, ami ehhez a nagyszerű, jó hangulatú estén a közösség maradéktalan jóllétét szolgálta.

7. Berze NépNap

Közel 100 előadó, 644 diák, 48 tanár, 17 dolgozó. Minimum ennyi embert mozgatott meg a pénteki 7. Berze NépNap.

Diákjaink sok szakmával ismerkedhettek meg, számtalan életútba tekinthettek be, új emberekkel találkoztak, régi ismerősöket köszönthettek. Voltak, akik megerősödtek elhatározásukban, másokat eltántorítottak a hallottak, akadtak, akik a kíváncsiságukat elégítették ki egy-egy előadáson. Mindenesetre ezen a napon alkalmuk nyílt arra, hogy elgondolkodjanak, milyen tevékenységben tudják magukat elképzelni tanulmányaik elvégzése után.

Köszönjük a Hatvani Tankerületi Központ támogatását, és köszönjük előadóinknak, hogy megtiszteltek minket színvonalas előadásaikkal és felajánlásaikkal. Visszavárjuk őket!

Nyílt napon mutattuk be gimnáziumunkat

Van egy nap a tanévben, amikor a berzések megállnak egy délután erejéig, és megnyitják kapujukat, osztálytermeiket, pincéjüket, laborukat, könyvtárukat, egyszóval a teljes iskolát minden, az intézmény iránt érdeklődő általános iskolás diák és szüleik előtt. Ez a nap a gimnáziumban az a nap, amikor bepillantást nyerhetnek az éppen iskolaválasztás előtt álló általános iskolások, milyen is az élet a Berzében.

Hogy mit szerettünk volna magunkból megmutatni?

  • Azt, hogy az iskolánkban komoly szakmai munka folyik, amely során a tanórákon és a fakultációkon közép- és emelt szintű érettségire eredményesen készítjük fel diákjainkat.
  • Azt, hogy tanóráink élményszerűek, változatosak, és bár nem minden kémia, fizika és biológia óra telik kísérletezéssel, robbantással vagy boncolással, izgalomból nincs hiány, és kitartó, szorgalmas munkával megnyílik az út a mérnöki, az orvostudományi karokra, vagy éppen a vegyészettel kapcsolatos egyetemekre.
  • Azt, hogy segítünk közelebb kerülni költők, írók titkos gondolataihoz, miközben irodalom órákon olvasmányélményeken keresztül saját történeteinket is megérthetjük. Hogy művészet órákon legfontosabb az alkotó ember, ének órán pedig hangokká formáljuk az érzéseket. És a történelem nem csupán egy tantárgy, hanem segít megérteni jelenünket.
  • Azt, hogy a matematika a logika tudománya, és ezernyi izgalmas kihívást, és versenyzési lehetőséget kínál.
  • Azt, hogy nyelveket beszélni azért jó, mert minden újabb nyelv új ablakot nyit a világra.
  • Azt, hogy a sport átszövi életünket. Hogy fontos számunkra a fizikai aktivitás, az egészségtudatos életmód, büszkék vagyunk kimagasló sporteredményeinkre, és arra, hogy már talán nincs is olyan sportág, amivel ne kerülne kapcsolatba egy berzés diák gimnáziumi évei alatt.
  • Azt, hogy pezseg a diákélet. A DÖK sosem pihen, folyton szervez, tervez, kitalál és megvalósít, képvisel, és közvetít.
  • Azt, hogy nem csak ezen a napon láthatunk a folyosókon és tantermekben mosolyokat és szeretetteljes tanár-diák beszélgetéseket. Semmi nem valósulhatna meg ilyen sikeresen akkor, ha a közös munkát nem ebben a kölcsönös tiszteleten alapuló közegben, együtt végeznék diákjaink és tanáraink.

Egyszóval azt szerettük volna megmutatni, hogy berzésnek lenni nagyon jó. Reméljük, hogy a hogy nyolcosztályos és négyosztályos gimnáziumba készülő általános iskolások  megérezték azt a hangulatot, amiben ez a derűs, összetartó iskolaközösség éli mindennapjait egymást segítve és támogatva, egymás sikereinek örülve, egymás ötleteire nyitottan, és csatlakozni szeretnének majd a következő tanévtől hozzánk.

Köszönjük mindenkinek, aki érdeklődött iskolánk nyílt napja iránt. Bízunk abban, hogy ez a nap segítette a döntésben az iskolaválasztás előtt állókat.

Eredményes szereplés a helytörténeti vetélkedőn

Az általános iskolások és a középiskolások versenyében is a Berze Nagy János Gimnázium csapata végzett az élen a gyöngyösi önkormányzat által harmincadik alkalommal megrendezett helytörténeti vetélkedőn.

A versenyre jelentkezett négy általános és öt középiskolás csapatnak a reformkori Gyöngyössel kapcsolatos tudásukban kellett összemérniük magukat. A változatos és interaktív feladatok megoldása után szakmai zsűri hirdetett eredményt. Mindhárom berzés csapatra büszkék vagyunk, különösen, hogy két csapatunk első helyet szerzett a maga kategóriájában.

A csapatok tagjai:

Általános iskolások korosztálya, I. helyezett:

Kaló Boglárka, Pántya Nóra, Barna Levente, Hejel Hunor 8.A osztály

 

Középiskolás korosztály I. helyezett:

Hegedűs Vivien, Juhász Hanna, Nagy Júlia 10.B osztály

 

Középiskolás korosztály IV. helyezett:

Berzétei Szilárd, Ilcsik Botond, Koklács Áron 10.B osztály

 

Felkészítő tanáraik: Bánszkiné Morvai Éva tanárnő és Burai Patrik tanár úr.

Egy örömteli, élménydús kirándulás margójára…

November 8., szerda reggel 7:30 van. 40 diák és 7 kísérő tanár lassan maga mögött hagyja a kis várost, majd a magas hegyeket, és a csodálatos őszi erdőket. Teljes gőzzel suhan a busz a csapattal Gyöngyös irányába Mészáros Ágoston tanár úr vezetésével, hogy meglátogassák a Berze Nagy János Gimnáziumot, a Nagy Mózes Főgimnázium testvériskoláját.

Bár mindenki tudja, hogy egy hosszú és fárasztó út vár ránk, jókedvünk mégsem lankad, hiszen mindegyikünk alig várja már, hogy végre-végre találkozhasson testvériskolánk odaadó, szeretetteljes diákjaival, no meg nem utolsó sorban hatalmas szívű igazgatójával. Sötét van már, mire leparkol a busz az iskola előtt. 20:00 óra is elmúlt már. Leáll a busz motorzúgása, nyílnak az ajtók, mi pedig már alig bírjuk visszafogni magunkat, hogy a befogadó társaink nyakába ne boruljunk.

Belépve az osztályterembe megannyi boldog, színes és szeretettel teli csillogó szempár sugározta felénk, hogy ,,Isten hozott benneteket, testvérek!’’.

És akkor innentől kezdetét is vette az igazán emlékezetes és élményekkel dús kirándulásunk.

Hála Dr. Czinder Péter igazgató úrnak és szervező csapatának programokból nem volt hiány, hisz a néhány nap alatt rengeteg érdekes, csodaszép helyet látogathattunk és csodálhattunk meg e gyönyörű város környékén. Szerda este, miután megtörtént az elosztás, mindenki autóba szállt és hazament az őt befogadó családjával, akikkel újra vagy talán elsőre találkozott.

A másnap reggelt az iskolában indítottuk, ahol részünk lehetett egy kis hátborzongató kalandban, megnézhettük a suli rajz-és animációs termét, végül pedig megismerhettük a titkosírás rejtelmeit kémiai kísérletek segítségével. Mindezek után buszra pattantunk és elindultunk, hogy picit felfedezzük Gyöngyös környékét. Első megállónk az Ásványok háza volt, ahol rengeteg gyönyörű és különleges ásványt tekinthettünk meg. Második megállónk Gyöngyöspata volt, ahol egy régebbi földalatti atombunkert látogattunk meg, aztán a napot végül a 20 emeletes Toronyház tetején zártuk, ahonnan egy csodálatos esti panoráma tárult szemünk elé egész Gyöngyösről.

Péntek reggel igencsak korán robogott a busz velünk Budapest irányába. Legelsőre a Gellért-hegyi sziklatemplomba látogattunk el, amely a szülőföldjére hazatelepülő egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára készült. A látogatás után tettünk egy rövidebb túrát a Gellért-hegyen, közben pedig átsétáltunk a Budai várhoz. Ezt követően ellátogattunk a Sziklakórházba, ahol egy nagyon érdekes és élethű kiállítást tekinthettünk meg, hogy milyen is volt a háborús időkben a kórház, illetve a sérültek ellátása. A napot végül a Westend Plázában zártuk, amely felé vezető úton még megtekintettük az Országházat és a nevezetes hidakat is.

A szombati napot mindenki az őt befogadó családjával szabadon tölthette, ahol mindannyiunk nagyon jól érezte magát. Hazaindulásunk előtti este a Berze Nagy János Gimnázium tanáraival és diákjaival együtt mécseseket helyeztünk el az iskola udvarán levő kopjafáknál és elénekeltük nemzeti imáinkat. Ezt követően egy fergeteges bulit csaptunk, ahol mindenki felszabadultan érezhette magát. Sajnos elérkezett a vasárnap, az indulás napja és a búcsú pillanata. Könnyes szemmel intettünk búcsút egymásnak, és azt kívántuk, hogy bárcsak maradhattunk volna még néhány napot.

Hogy miért is?

Hogyha most jellemeznem kellene ezt a kirándulásunkat, akkor le kellene írjam a leírhatatlant. Szavakba önteni is nehéz, hogy mennyi örömteli pillanatot, mennyi hálapercet éreztünk e pár nap alatt.

Elsősorban had fejezzük ki hálánkat Dr. Czinder Péter igazgató úrnak és Mészáros Ágoston tanár úrnak, akik szívüket-lelküket beletették ebbe a kirándulásba, hogy számunkra ennyire emlékezetes maradjon. Köszönjük a megannyi színes programot, amelyen részt vehettünk, ezek által sok tapasztalattal gazdagodhattunk, fejlődhettünk.

Továbbá hálás szívvel mondunk köszönetet a kísérő tanárainknak, akik mindvégig mellettünk voltak, vigyáztak ránk, segítettek, támogattak bennünket, a jó Isten áldja meg őket!

Legnagyobb hálánk pedig a minket befogadó családokat, diákokat illeti: Drága Berzések! Nehéz most bármit is mondani nektek, hiszen szavakkal kifejezni nem lehet, hogy mit is érzünk jelenleg a szíveinkben. Talán ti nem is tudjátok, mennyire sokat jelentetek számunkra. Nem csak sima barátként tudunk rátok tekinteni, hanem testvérként szeretünk benneteket, és számunkra ti vagytok a ,,második családunk’’, olyan jó azt érezni, hogy hazajövünk hozzátok. Tiszta szívünkből köszönjük nektek, hogy ennyi boldog és örömteli pillanatot szereztetek nekünk. Köszönjük, hogy igazi családtagként tudtatok minket befogadni. Köszönjük, hogy ennyire szívesen vártatok bennünket. Köszönjük, hogy mindent megadtatok a számunkra és soha semmiben sem kellett hiányt szenvednünk. Köszönjük, hogy elfogadtatok minket olyannak, amilyenek vagyunk. Köszönjük, hogy egyáltalán akartatok bennünket. Köszönjük, hogy ennyi szeretetet kaphattunk tőletek. És végül köszönjük, hogy megmutattátok, milyen igazán szeretni és szeretve lenni. ,,Milyen szerencsések vagyunk, hogy van valamink, aminek nagyon nehéz búcsút mondani…’’- értünk egyet mi is Micimackóval. Köszönet legyen hát a Mindenható Istennek Értetek! Minden egyes kedves szavatokért, őszinte mosolyotokért, a bátorításotokért, a meleg öleléseitekért és minden szeretettel átitatott tetteitekért. Valóban egy kegyelmi ajándék volt az életünknek minden olyan perce, amit együtt tölthettünk a 4 nap alatt. Így hát nem is állhatunk meg most máshogyan előttetek, mint boldog, lelkes, szeretettel feltöltött fiatalok, akiknek a szíve csordultig telve van hálával irántatok. E pár nap alatt annyi szeretetteljes, hálás, odaadó, segítőkész, vidám, aranyos, békés és támogató ember vett körül, segített bennünket, hogy nekünk a szemünk még mindig megtelik könnyel, ha rátok, berzésekre gondolunk.

Engedjétek meg, hogy a cserkészet megalapítójának, Bi-Pi-nek egyik idézetével zárjam soraimat: ,,Próbáljátok meg úgy itthagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok!’’ Igen. Jobbnak hagyni a világot. És ti ezt már megtettétek, kedvesek. Higgyétek el, hogy ezekkel az apró gesztusaitokkal, a tetteitekkel, a szeretetetekkel jobbnak hagyjátok a világot. Kérlek, továbbra is tartsatok ki ebben! Ne feledjétek, hogy mindig hatalmas szeretettel gondolunk rátok, és mindig-mindig visszavárunk benneteket Erdélybe, mihozzánk! Ölelünk nagyon titeket! Tudjátok, néha csak felnézek a csillagos nagy égre és csodálom a csillagokat, ahogyan tündökölnek a sötét éjszakában. Ti is ilyen csillagok vagytok…Szeretetfényű csillagok! Hálás szívvel köszönlek meg benneteket a Mindenható Istennek, és az Ő atyai áldását és kegyelmét kérem életetekre, tartson meg titeket szeretetében!

,,Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

S amíg újra találkozunk,

Hordjon tenyerén az Isten.’’

 

Lakatos Fanni és a kézdivásárhelyi nagymózeses csapat

Küzdősportos projektnap

November 9-én küzdősportos projektnapon vehettek részt diákjaink. A programok  három helyszínen zajlottak, karate, boksz és önvédelem sportágakban. Azért volt rendkívül izgalmas a nap, mert ennek keretein belül új sportokkal és mozgásformákkal ismerkedhettek meg a gyerekek, akik nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a számukra eddig ismeretlen világokba. Egész biztosan nagy vonzerő volt Barna Viktor tanár úr személyes jelenléte és példaadása.
Köszönettel tartozunk a sportágaknak otthont adó egyesületeknek:
boksz – Juhász Roland a Nehézatlétikai Boksz Klub képviseletében
karate – Bendiák István – Bendiák Karate Sportklub
önvédelem – Dencinger Dávid – Mátra Kempó SE
Munkájukat berzés diákok is segítették.
bokszolók: Fazekas Luca, Zsámba Csanád, Juhász Roland, Nyírfa Alex és Kádár Gergő
karatékák: Barna Emese, Barna Levente, Kovács Kincső, Farkas Eszter és Haverla Levente
Uhrin Alexandra, Safranka Nóra
Ízelítőül megmutatunk egy kis részletet a 11.A osztály bokszedzéséből:

Futsal-csapataink eredményes szereplése

Október végén kerültek megrendezésre a futsal diákolimpia Gyöngyös körzeti fordulói. Az iskola csapatai nagyon tetszetős játékkal és nem utolsósorban eredményesen szerepeltek ezeken a versenyeken. Először a kisebbek (III-IV. korcsoport) a Kálváriaparti Általános Iskola Tornacsarnokában 3 győzelemmel, kapott gól nélkül nyerték meg az első fordulót. Folytatás az őszi szünet után!

A nagyobbak (V-VI. korcsoport) két csapattal vettek részt az október 27-én megrendezett versenyen. A helyszín a Vályi-Nagy Károly Tornacsarnok volt. Hazai környezetben magabiztos játékkal a Gimnázium „A” csapata nyert, így ők kerültek a megyei döntőbe. A Gimnázium „B” csapata pedig a nagyon értékes 2. helyen végzett.

Berze A-csapat
Berze B-csapat

Gratulálunk a csapatainknak és további sok sikert kívánunk! Hajrá Berze!

 

Esőben is

Esőben is. Talán ez volt a kulcsmondata az idei éjszakai túrának, melyet az őszi szünet előtti utolsó napon tartottunk.

Esőben is. Látván az aznapi időjárást, volt, akit ez a mondat elriasztott. Hiszen az eső magával hozza a sarat, a köveken való vakon csúszkálás kellemetlenségét, ez pedig a várható széllel fűszerezve valóban nem mondható csábító péntek esti programnak. Voltak viszont jó páran – szám szerint 57-en-, akiket kifejezetten felvillanyozott annak lehetősége, hogy kipróbálják saját lehetőségeiket, kitágítsák saját határaikat, és alaposan felszerelkezve fejlámpával, túrafelszereléssel, vállalva a fent említett kényelmetlenségeket, bízva kísérőtanáraikban, elindultak, hogy megnézzék az éjszakai Mátrát. Esőben is.

Nekik lett igazuk. Sár ugyan volt, de a bejárt útvonalon nem volt vészes a mennyisége. Sötét ugyan volt, de a (majdnem) telihold csodálatosan megvilágította a tájat, így nem kellett bukdácsolni. Sőt, festői látvány nyílt a kivilágított városra, a Szent Anna-kápolnára, a fák fölé magasodó holdra. Szél nem volt a fák között, volt viszont derűs hangulat, rengeteg csendes beszélgetés és hangos kacagás, egymásra figyelés, és mindannyiukban maradandó élmény.

Ja, igen. Az eső nem esett.

Világdiák – diákvilág, avagy: Itt volt Amerika…

Az AFS program keretében vendégünk volt a Magyarországon, Jászárokszálláson élő cserediák, Shaylee Kunze, aki a napokban ünnepli a 17. szülinapját és öt hónapig tartózkodik az országban.

Shaylee előadást tartott a gimnázium több angol csoportjának. Hat egymást követő órában, körülbelül 300 diák hallgatta élvezettel a prezentációt. Beszámolt az AFS által kínált lehetőségekről, az okokról, hogy miért Magyarországot választotta, összehasonlította magyarországi és amerikai élményeit iskolai és kulturális szempontból.

A 25 perces előadást kötetlen beszélgetés követte, ahol a diákok bátran kérdezhettek egyéb, őket érdeklő részletekről. Kiderült, hogy mi Shaylee kedvenc magyar étele, mit volt a legnehezebb megszoknia nálunk, és hogy hogyan vélekedik a magyar emberekről, kultúráról. A berzés diákok minden csoportja több kérdést tett fel, és az előadó megdicsérte az angoltudásukat. A diákok egy része meglepetten vette tudomásul, hogy érti az „idegen nyelvet”.

Igazán élvezetes előadásban volt részünk, köszönjük Kezes Ágnes tanárnőnek, hogy fáradhatatlanul szervezte a mai napot. Reméljük, hamarosan újra vendégül láthatunk, és élőben hallgathatunk angol, német vagy spanyol anyanyelvű diákot.

A történelmi pillanat villámfényében

Szabó János generációs értelemben nem volt “pesti srác”, 1956 októberében már majdnem 59 éves volt. Közismert megnevezése is pontosan tükrözte ezt, hiszen Szabó bácsiként szólították őt, és a történeti irodalomban még ma is gyakran így emlegetik. Átvitt értelemben viszont igazi “pesti srác” volt. Talán a forradalom legtisztább résztvevője, akit a legelsők között végezték ki 1957 januárjában.

Történetét Burai Patrik tanár úr dolgozta fel színdarabjában, a köré szerveződő fiatalokat tehetséges tanulóink formálták meg előadásukban. A rendezés és a műsor színpadra állítása Zeke Katalin tanárnő érdeme.

Az előadás után a műsor szereplőivel és Burai tanár úrral beszélgettünk egyebek mellett ünnepről, generációk közti kapcsolatról, az izgalmas alkotói folyamat fázisairól. És mindenekelőtt arról, hogy folyton beszélnünk kell múltunkról, jelenünkről. Mert amíg beszélünk a nagy történelmi, vagy a történelmi események villámfényében megjelenő hőseinkről, addig életben tartjuk emlékezetüket.

Az interjú az alábbi linkre kattintva olvasható: