A gimnáziumi évek kezdetén minden új: az osztálytársak, a tanárok, a kihívások. Ezért különösen fontos, hogy legyen egy olyan közös élmény, amely összeköti a diákokat, és megalapozza az előttük álló időszakot. A Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium gólyatábora éppen ezt nyújtotta, iskolánk 9. évfolyama számára szeptember első hétvégéjén.
A tábor első napján a diákok rögtön Tisza-tó vízén próbálhatták ki ügyességüket: délelőtt az evezés alapjaival ismerkedtek meg, megtanulták, hogyan mozogjon összhangban a csapat a csónakban. A gyakorlás után délután egy hosszabb túrára indultak, ahol már valóban átélhették a közös evezés élményét és a tó különleges hangulatát.
Az első estét a Diákönkormányzat tette emlékezetessé: vidám, játékos feladatokkal szerveztek gólyaavatót, amely nemcsak sok nevetést hozott, hanem segített abban is, hogy a kilencedik évfolyam igazi közösséggé váljon. A tábor második napján, egy hosszabb túra következett, ahol már mindenki profi módjára kezelte az elé gördülő akadályokat. Minden egybevetve, a táborban: 128 diák, 15 pedagógus, és 10 fő diákönkormányzati tag volt jelen. A tábor szervezése és lebonyolítása Fazekasné Bodor Katalin tanárnő érdeme.
Szalmás Petra 9.D osztályos tanuló élménybeszámolója:
„Már az út elején sem unatkozott senki, mivel az osztály kedvenc zenéi szóltak a hangszóróból. Az osztályfőnök, Simon Tamás tanár úr is nagyon kedves volt, mivel még a leghangosabb slágereket sem kapcsoltatta le. A másfél órás buszútnak egy szempillantás alatt vége lett, köszönhetően a jókedvnek, és hangulatnak.
Fél 10 körül érkeztünk meg az Albatrosz Campingbe, ahol igazgató úr tartott beszédet. Megkaptuk a sapkáinkat. Az én osztályom, a 9.D a sárga csapat lett. 10 órakor elfoglaltuk a házunkat, és lepakoltunk. Egy kis pihenőt követően elmentünk a felkészítő órára, ahol a kenuzás alapjaival és a Tisza-tó történetével ismerkedtünk meg. A felkészítés után következett a legizgalmasabb pontja a szombatnak, a kenuzás. A barátnőmmel kétszemélyes kenuba ültünk, amit először én irányítottam, és így csak körbe-körbe mentünk. Az ő vezetésével pedig egyenesen beleeveztünk a nádasba. A rövid gyakorlat után egy kis vízi túrára indult a négy osztály. Vacsoráig mindenki kipihente az evezést a saját házában.
Vacsora után jött a gólyaavató, ahol nagyon sok vicces feladatot kellett az osztályoknak megoldani. Este 9 és 10 között az évfolyam kedvenc zenéit énekeltük, és a nap véget az Ismerős Arcok: Nélküled című slágerével zártuk. Az összes osztály és a tanárok egymásba karolva, körbe állva énekelték. Szerintem ez a közös éneklés volt a legszebb pontja a tábornak, hiszen ez megalapozta a négy osztály összhangját és egymásba vetett bizalmát.
Másnap reggel egy kicsit fáradtan, de energikusan és vidáman ébredtünk. A reggelit követően elindultunk a kenukhoz. A két barátnőmmel voltam egy kenuban, és megkezdtük az 5 órás evezős túránkat. Az evezés alatt – habár kimerítő volt – a jókedvünk nem lankadt. A Tisza-tó csodaszép tája mellett evezni felejthetetlen élményt adott nekünk.
Délután fél 2 körül érkeztünk vissza a házainkhoz, és elkezdünk összecsomagolni. Igazgató úr rövid záróbeszédét követően elindult a buszunk hazafelé.
Köszönjük osztályfőnökeinknek és kísérő tanárainknak, hogy lehetővé tették számunkra ezt az élményt, és a DÖK tagjainak, hogy programjaikkal segítették az évfolyam összecsiszolódását.”
Pántya Nóra, a DÖK elnöke így ír a táborról:
„Divatbemutató, közös táncok, kupa, ének és rengeteg vidámság: nem mindenki részesülhetett ekkora élményben szeptember első hétvégéjén, mint a berzések! Az idei gólyaavató igazi hawaii hangulatban telt. Virágfüzérek, színes díszítés és izgalmas feladatok várták a kilencedik évfolyamot. A diákok még az egész napos evezés után is teljesen beleélték magukat a feladványok megoldásába, amit a sok szervezés után öröm volt látni. Az egész tábort bejárta az aloha-szellem: barátság, nyitottság és felhőtlen vidámság. Mindenki közvetlen és felszabadult volt, ami könnyen lehetővé tette a kapcsolódást. Személy szerint nekem az avató utáni éneklés és buli volt a kedvenc részem, ami fergeteges hangulatot csinált, így méltó lezárást adott ennek a hétvégének. Ez a tábor nem csak emlék, hanem kezdete is egy fantasztikus közösségnek, melynek mindannyian tagjai vagyunk.”
Serfőző Dóra a 9.C osztályból így emlékezett vissza:
„A suli előtt fél nyolckor találkoztunk osztály- és évfolyamtársakkal. A buszok nyolc órakor el is indultak Tiszafüred felé. Az út nagyon jó hangulatban telt, mindenki izgatottan várta az érkezést. Amikor odaértünk, egy kisebb megbeszélés után elfoglalhattuk faházainkat. Mindenki kapott egy baseballsapkát: az A-sok kéket, a B-sek rózsaszínt, a C-sek zöldet, a D-sek pedig narancssárgát. Ezek után az évfolyam két részre szakadt: az A-sok és a B-sek egy gyakorlati oktatásra mentek az evezéssel kapcsolatban, míg a C és a D osztály elméleti oktatást hallgathatott meg a Tisza-tó élővilágáról és a kenuzás fontosabb szabályairól. Aztán ez fordítva is megtörtént. A táborban pihentünk egy kicsit, és megebédeltünk. A pihenés után egy kisebb vízi túrára indultunk. Útközben megálltunk a tiszafüredi strandon fürdeni egy kicsit, majd indultunk is tovább. Visszaérve a szállásra megvacsoráztunk, és voltak, akik röplabdáztak, beszélgettek. Este hétkor pedig kezdődött a hétvége fénypontja, a gólyaavatás. A DÖK tagjai izgalmas és szórakoztató feladatokat találtak ki a kilencedikesek számára. Meg kellett írnunk az osztályunk indulóját, újra kellett alkotnunk egy képet, és volt köztük olyan feladat is, ahol divatbemutatót kellett tartani két embernek az osztályból. Őket fel kellett öltöztetni olyan dolgokkal, mint például szemeteszsák, alufólia és WC-papír. Másnap reggel kicsit fáradtabban, de nem kevesebb lelkesedéssel indultunk neki a hosszú túránknak. A tervek szerint 12 km-t kellett volna mennünk, azonban a sok kanyar és a nádas miatt a végére 24 km lett. Ennek az útnak során áthaladtunk az élő Tiszán. Eredetileg itt megálltunk volna egy kicsit pancsolni, azonban túl alacsony volt a Tisza vízállása, így túl magasan volt a part, azaz nem tudtunk kikötni. Nagyon meleg volt. A vízen elfogyasztottuk az ebédünket, majd visszaeveztünk a kikötőbe. Fáradtan, szúnyogcsípésekkel, de élményekkel tele indultunk haza.”
