November 8., szerda reggel 7:30 van. 40 diák és 7 kísérő tanár lassan maga mögött hagyja a kis várost, majd a magas hegyeket, és a csodálatos őszi erdőket. Teljes gőzzel suhan a busz a csapattal Gyöngyös irányába Mészáros Ágoston tanár úr vezetésével, hogy meglátogassák a Berze Nagy János Gimnáziumot, a Nagy Mózes Főgimnázium testvériskoláját.
Bár mindenki tudja, hogy egy hosszú és fárasztó út vár ránk, jókedvünk mégsem lankad, hiszen mindegyikünk alig várja már, hogy végre-végre találkozhasson testvériskolánk odaadó, szeretetteljes diákjaival, no meg nem utolsó sorban hatalmas szívű igazgatójával. Sötét van már, mire leparkol a busz az iskola előtt. 20:00 óra is elmúlt már. Leáll a busz motorzúgása, nyílnak az ajtók, mi pedig már alig bírjuk visszafogni magunkat, hogy a befogadó társaink nyakába ne boruljunk.
Belépve az osztályterembe megannyi boldog, színes és szeretettel teli csillogó szempár sugározta felénk, hogy ,,Isten hozott benneteket, testvérek!’’.
És akkor innentől kezdetét is vette az igazán emlékezetes és élményekkel dús kirándulásunk.
Hála Dr. Czinder Péter igazgató úrnak és szervező csapatának programokból nem volt hiány, hisz a néhány nap alatt rengeteg érdekes, csodaszép helyet látogathattunk és csodálhattunk meg e gyönyörű város környékén. Szerda este, miután megtörtént az elosztás, mindenki autóba szállt és hazament az őt befogadó családjával, akikkel újra vagy talán elsőre találkozott.
A másnap reggelt az iskolában indítottuk, ahol részünk lehetett egy kis hátborzongató kalandban, megnézhettük a suli rajz-és animációs termét, végül pedig megismerhettük a titkosírás rejtelmeit kémiai kísérletek segítségével. Mindezek után buszra pattantunk és elindultunk, hogy picit felfedezzük Gyöngyös környékét. Első megállónk az Ásványok háza volt, ahol rengeteg gyönyörű és különleges ásványt tekinthettünk meg. Második megállónk Gyöngyöspata volt, ahol egy régebbi földalatti atombunkert látogattunk meg, aztán a napot végül a 20 emeletes Toronyház tetején zártuk, ahonnan egy csodálatos esti panoráma tárult szemünk elé egész Gyöngyösről.
Péntek reggel igencsak korán robogott a busz velünk Budapest irányába. Legelsőre a Gellért-hegyi sziklatemplomba látogattunk el, amely a szülőföldjére hazatelepülő egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok számára készült. A látogatás után tettünk egy rövidebb túrát a Gellért-hegyen, közben pedig átsétáltunk a Budai várhoz. Ezt követően ellátogattunk a Sziklakórházba, ahol egy nagyon érdekes és élethű kiállítást tekinthettünk meg, hogy milyen is volt a háborús időkben a kórház, illetve a sérültek ellátása. A napot végül a Westend Plázában zártuk, amely felé vezető úton még megtekintettük az Országházat és a nevezetes hidakat is.
A szombati napot mindenki az őt befogadó családjával szabadon tölthette, ahol mindannyiunk nagyon jól érezte magát. Hazaindulásunk előtti este a Berze Nagy János Gimnázium tanáraival és diákjaival együtt mécseseket helyeztünk el az iskola udvarán levő kopjafáknál és elénekeltük nemzeti imáinkat. Ezt követően egy fergeteges bulit csaptunk, ahol mindenki felszabadultan érezhette magát. Sajnos elérkezett a vasárnap, az indulás napja és a búcsú pillanata. Könnyes szemmel intettünk búcsút egymásnak, és azt kívántuk, hogy bárcsak maradhattunk volna még néhány napot.
Hogy miért is?
Hogyha most jellemeznem kellene ezt a kirándulásunkat, akkor le kellene írjam a leírhatatlant. Szavakba önteni is nehéz, hogy mennyi örömteli pillanatot, mennyi hálapercet éreztünk e pár nap alatt.
Elsősorban had fejezzük ki hálánkat Dr. Czinder Péter igazgató úrnak és Mészáros Ágoston tanár úrnak, akik szívüket-lelküket beletették ebbe a kirándulásba, hogy számunkra ennyire emlékezetes maradjon. Köszönjük a megannyi színes programot, amelyen részt vehettünk, ezek által sok tapasztalattal gazdagodhattunk, fejlődhettünk.
Továbbá hálás szívvel mondunk köszönetet a kísérő tanárainknak, akik mindvégig mellettünk voltak, vigyáztak ránk, segítettek, támogattak bennünket, a jó Isten áldja meg őket!
Legnagyobb hálánk pedig a minket befogadó családokat, diákokat illeti: Drága Berzések! Nehéz most bármit is mondani nektek, hiszen szavakkal kifejezni nem lehet, hogy mit is érzünk jelenleg a szíveinkben. Talán ti nem is tudjátok, mennyire sokat jelentetek számunkra. Nem csak sima barátként tudunk rátok tekinteni, hanem testvérként szeretünk benneteket, és számunkra ti vagytok a ,,második családunk’’, olyan jó azt érezni, hogy hazajövünk hozzátok. Tiszta szívünkből köszönjük nektek, hogy ennyi boldog és örömteli pillanatot szereztetek nekünk. Köszönjük, hogy igazi családtagként tudtatok minket befogadni. Köszönjük, hogy ennyire szívesen vártatok bennünket. Köszönjük, hogy mindent megadtatok a számunkra és soha semmiben sem kellett hiányt szenvednünk. Köszönjük, hogy elfogadtatok minket olyannak, amilyenek vagyunk. Köszönjük, hogy egyáltalán akartatok bennünket. Köszönjük, hogy ennyi szeretetet kaphattunk tőletek. És végül köszönjük, hogy megmutattátok, milyen igazán szeretni és szeretve lenni. ,,Milyen szerencsések vagyunk, hogy van valamink, aminek nagyon nehéz búcsút mondani…’’- értünk egyet mi is Micimackóval. Köszönet legyen hát a Mindenható Istennek Értetek! Minden egyes kedves szavatokért, őszinte mosolyotokért, a bátorításotokért, a meleg öleléseitekért és minden szeretettel átitatott tetteitekért. Valóban egy kegyelmi ajándék volt az életünknek minden olyan perce, amit együtt tölthettünk a 4 nap alatt. Így hát nem is állhatunk meg most máshogyan előttetek, mint boldog, lelkes, szeretettel feltöltött fiatalok, akiknek a szíve csordultig telve van hálával irántatok. E pár nap alatt annyi szeretetteljes, hálás, odaadó, segítőkész, vidám, aranyos, békés és támogató ember vett körül, segített bennünket, hogy nekünk a szemünk még mindig megtelik könnyel, ha rátok, berzésekre gondolunk.
Engedjétek meg, hogy a cserkészet megalapítójának, Bi-Pi-nek egyik idézetével zárjam soraimat: ,,Próbáljátok meg úgy itthagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok!’’ Igen. Jobbnak hagyni a világot. És ti ezt már megtettétek, kedvesek. Higgyétek el, hogy ezekkel az apró gesztusaitokkal, a tetteitekkel, a szeretetetekkel jobbnak hagyjátok a világot. Kérlek, továbbra is tartsatok ki ebben! Ne feledjétek, hogy mindig hatalmas szeretettel gondolunk rátok, és mindig-mindig visszavárunk benneteket Erdélybe, mihozzánk! Ölelünk nagyon titeket! Tudjátok, néha csak felnézek a csillagos nagy égre és csodálom a csillagokat, ahogyan tündökölnek a sötét éjszakában. Ti is ilyen csillagok vagytok…Szeretetfényű csillagok! Hálás szívvel köszönlek meg benneteket a Mindenható Istennek, és az Ő atyai áldását és kegyelmét kérem életetekre, tartson meg titeket szeretetében!
,,Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.’’
Lakatos Fanni és a kézdivásárhelyi nagymózeses csapat